- Minek jössz erre? Nem mondták még, hogy nem szabad?
- De. Legutóbb, amikor jöttem, találkoztam egy kedves nénivel, aki rám szólt. Nem is igazán leszidott, inkább csak figyelmeztetett, hogy bele fogok esni a patakba, ha erre jövök.
- Egyrészt. Meg amúgy sem lehet erre jönni! Ez magánterület!
- Ezt is említette a hölgy.
- Nem tudhattam.
- Semmi gond.
- De miért jössz mégis erre akkor?
- Ez a legizgalmasabb, ami mostanában történhet velem.
- Komolyan?
- Na, jó! Igazából, csak várom, hogy hátha rám szól valaki és akkor visszaszólhatok.
- Ez elég butaságnak hangzik.
- Gondolod? Te nem szoktál néha buta indokkal szóba elegyedni valakivel?
- De, itt várok délutánonként, és rászólok arra, aki erre jön.
- Ezt nem hiszem.
- Nem is igaz. Nagyon ugattak a kutyák és gondoltam, hátrajövök körülnézni.
- Gyakran szoktak erre mászkálni?
- Nem igazán, nem túl praktikus.
-Hát amúgy tényleg nem. Először azt hittem, hogy erre le tudom vágni az utat, de most, a sokadik alkalom után inkább azt mondanám, hogy passzióból jövök erre.
- És sok mindenkivel beszéltél az út során?
- Nem, eddig csak a nénivel. A legtöbbeket nem érdekli, ha erre jár valaki.
- Nem valami jó módszer akkor.
- Attól függ, mi a célom.
- Mi a célod?
- Nem tudom. Szóval az is lehet, hogy pont jó módszer.
- Nem túl meggyőző.
- Legutóbb egy macskát is láttam.
- Az mondjuk sose rossz.
- Régen, mikor ideköltöztünk azt hittem, hogy mindenkinek köszönni kell, aki szembejön. Egy csomó idő eltelt, mire felvilágosítottak, hogy ez nem így van.
- Biztos azt hitték azok, akiknek köszöntél, hogy elfelejtettek és, te nyilván tudod, hogy kik ők, annak ellenére, hogy ők nem emlékeznek rád.
- Lehet, hogy így van, de elvették a kedvem azok, akik figyelmeztettek. Pedig sokkal jobb volt mindenkinek köszönni.
- Nem túl hideg a víz?
- Nem, de nem bánnám, ha kevesebb lenne a cipőmben.
- Ha gondolod, bezárom a kutyákat és át tudsz jönni a kerten.
- Köszönöm, de maradok az útvonalon. A kicsit távolabb van egy hely, ahol ki tudok mászni a mederből.
- Akkor sok szerencsét! És köszönj annak, akinek kedved tartja!
- Jó! Köszi a tanácsot! Szia!
- …
- Szeretnél még kérdezni valamit?
- Tessék?
- Olyan arcot vágsz, mint akinek van valami kérdése.
- Az mégis milyen?
- Pont olyan, mint amilyen arcot vágtál az előbb. De már elmúlt.
- Hát lehet.
- Ne halogasd!
- Jó, rendben!
- Holnapra találd ki! Ugyanekkor fogok erre jönni.
- Minden nap erre jössz?
- Nem, de holnap mindenképp.
- Akkor, szia!
- Szia!